Hibó Natáliának
- (Cásole d’Elsa)
ahogy apró köröm a bal kezén
ragyogó fent a hold
ahogy ujjai peregnek hangszerén
mozdul a cédrussor
ahogy a körömágy a jobb kezén
ível fent a hold
ahogy ujjai remegnek a testén
elhaló cédrussor
a szívtenger papírján árnyékod
tengernyi szív
s hullámzó cédrussor –
- (Volterra)
vörös lombok közt
szoríts jól magadhoz
lélek az anyaghoz
ködös dombok közt
bal melled alatt
megdobban a drágakő
ellobban majd ága nő
de veled marad
befutja az érfalat
visz az út fut a vér
két arc ha összeér
végtelen az ég alatt
- (Siena)
a Campo-n tenyeremben tartottalak
csókoltam almamagbarna hajadat
Fonte Gaia szökőkútja alatt
kitöröltem korábbi énmagamat
felismertem szétcsobbanó arcaidat
a Fonte Gaia szökőkútja alatt
s mint víztükör a fáradt madarakat
a Campo-n tenyeremben tartottalak
- (San Gimignano)
vörösen folyik a napvirág vére
inognak a sötétkarcsú árnyak
egymás tűnő nyomába lépnek
zárulnak a kapuk a szárnyak:
visszatérnek a földbe a fények –
a sötétlő ciprussor fölött
mélyarannyá lett az ég
lent a fűben egy száműzött
vad pipacs pirosa ég –
- (Piombino)
ahogyan állsz ott úgy áll a hold is
amit nézel azt látja a hold is
lángok a szemek és amit látnak:
ellobbant lángjai a világnak
akkor maradsz mindig velem
ha hátat fordítasz halálnak
ha tudod hogy a szerelem:
név nélkül élni a világban –
- (Ísola d’Elba)
a Tirrén-tenger partján íródtak verssorok
de a verssorok partján
csak a sirályfehér papír semmije ragyog
a Tirrén-tenger partján teremtés előtti
csöndben s dadogásban
csak a sirályfehér papír semmije vagyok – –