Térdig érő
Ecc-pecc takarodj
a házamból.
Ujjaid eltévednek
két mozdulat közt,
nem tudom eldönteni
simogatni vagy ütni
készülsz mindig így,
ha rongyokban állsz.
A sötét csak mi eltakar.
Padlás, darázsfészkek,
zümmögő fájdalom.
Bezárul. Mintha kinyitni
sosem akartad volna,
előttem, elhallgatni.
Nem a nagyapád
gyűlölnöd kell,
a főztjükből nem ehetsz.
Térdig érő hóban egyre
nedvesebb lesz a zokni.
Kilépni. Ugyan.
Névjegy
Ha le kellene írnom
tenyereddel kezdeném:
bőrkeményedések, vonalak.
Merre tart, egyiket sem tudom,
nevet, számot nem adtam nekik.
Ha le kellene írnom
körmeiddel kezdeném:
nem tudom alattuk a sarat,
azt sem, hogy mennyi idő alatt,
talán míg porba írtál szavakat, ő, te, én.
Ha le kellene írnom
hajaddal kezdeném:
hullását, illatát, színét
megismerem minden reggel,
de ismeretlenebb minden nappal.
Ha le kellene írnom
mivel kezdeném:
talán azzal, ahogy születtél,
talán azzal, ahogy élsz.