Fekete-fehér
Bárkivel a zongorához ülnék,
Aki tudná melyek a feketék,
Mikor a fehéret, s mikor
Kell mozdulatlannak lenni
Két rapszódia között.
Mikor kell az ujjamra csapni?
Amikor elütök egy fél hangot,
Vagy ha hátat fordítok
S bogarakkal játszok
Ökölbe szorított kezemben?
Selyemben
Már látom a selymet,
Szemfedőm a suhogása,
Egy szálat kihúzok belőle,
S foszlik a Hold mesebálja.
Hajamba tűz egy csillagot
A tintakék éjszaka,
Háttal állok a holnapnak,
Ringat a selyem dallama.