talpunk alatt Róma erődje
– Lussonium –
pár ásónyom mély múlt
a szelvényt nyessük
– Róma dicső halott –
porán új csata dől
kongó kút
gyönyörű szemed kék limese
alatt gyűl
bőrökbe öltözött szerelmem
barbár tüze
áll falad alatta vérzek
benn lyra
kint dühödt ostromzaj
törzsi ének
tégla fém üveg érme
Róma-negatív
vacog a Nap tüzében
újra bő másfélezer év óta
finom kezed földből kifordítja
múló idegentest érzet
áll falad alatta
erdő tövében
Danuvius martja már nem
a túlpartról jövök
öt legiot hozok alád
szemed lehunyod
nyomán a szél hordja ránk a
sajgó-Föld porát
ropog az erdő folyó apad
öt legio
elhallgat tücsök madár
elbújva vár
fogyó hegy repedő erőd
remeg
hegyet völggyé völgyet
heggyé teszek
fal dől maró porár de kapud’
hagyom
harmincezer lyra ha kell zeng örök
Nyisd kapuid már!