Az önéletírásnak mindig számos oka, módja, korszaka van. Hol szerzői önelszámolás, hol korszellem, máskor divattá váló emlékezet-felhalmozás, máskor épp ennek forgalmazása, felmutatása, impozáns gyűjteménnyé építése.

A L’Harmattan könyvkiadó által indított kötetsorozat, amely a tánctörténet klasszikus korszakait idézi föl, s ezen belül a magyar táncpoéták nemzetközi rangú „hagyatékát” teszi elérhetővé, méltán

Teremtés, puszta lét, esendőség. Kedv, rosszkedv, düh vagy lehangoltság, álomképesség vagy bosszú. Ezek lehetnének egy szívbéli univerzum-formálás alkotói késztetéseinek érzelmi mögöttesei. No meg a belátások,

Fura állapot, ha az ember arról olvas háromszázötven oldalas könyvet, hogyan lehet békésen, humorral, ócska fegyverek nélkül is közösségi forradalmat csinálni, s teszi ezt íróasztal

Van-e (még) politikai tér, amelyben a civilség, a civilitás, s netán a civilizáció is otthonossá lehet? S ha nincs, kiszorítható-e vagy visszafoglalható-e mindazoktól, akik épp