Kustár György versei Eszkathon II A magány léha percei unottan vonulnak ízük, mint a megerjedt boré, mind mázsás és hallgatag Nem vagy itt De rám szakad a Tovább olvasom »
Kustár György versei Lázár Akkor szétszakadt a pillanat megteltek esővel a kővedrek és vér itta magába a port ott se voltál amikor meghalt el se indultál Tovább olvasom »
Kustár György versei Pál (1Kor 10,10) Homályos cezúrák mélyéről feltörő vad egyenesség. konok meghajlás. emberi alakba görnyedt küszködés. tökéletes metrika, és a rajta átütő vérző tövis. Tovább olvasom »