A Korán sötétedik című irodalmi antológia 1932-ben jelent meg Sárospatakon, a kollégiumi nyomda kiadásában.[1] A kiadvány Szabó Zoltán teológiai tanár előszavát, valamint négy diák –
Amennyiben arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi köti össze a hat – Fazekas Balogh István, feLugossy László, Lenkey-Tóth Péter, Molnár Irén, Sándor Zsuzsa,
Mellemre vonom nagymamám kendőjét, szürke haját. Görcsös gyöngédség, hogy eltűnhet az, aki mindent túlélt. Három évre vitték el ifjú házasként kis munkára a Donyec-medencébe.
Ártér Mikor arra jártunk, nem vettük észre, hogy megsértettük a táj szövetét. Olyan erősnek tűnt a nyári berek, s mi vigyázva mértük ki benne lépteink.
Tölgyesi Géza versei elé Tölgyesi Géza verseire tavaly év végén bukkantam rá a Holmi folyóiratban, amikor az adott év legszebb verseiből igyekeztem listát összeállítani
Amikor gyermekként néven alig nevezhető szorongások dörömböltek bensőm kapuján, dédnagymamám rendre azzal csitított, hogy sok mindentől félhetünk a világon, kivált az embertől, de a félelmes
Mintha szokás lenne mondani, hogy az antológiák ideje lejárt. Hogy ezekre nem figyel már fel senki, csak az önálló köteteknek van súlya. Ez persze tévedés,
(„emlékül hagyva ott a füstjét”) Mikor írom e sorokat, koraősz van. Az ember szívesebben tartózkodna kinn ilyenkor. A hűvös lakás, ami a harmincöt fokban már-már
Őszutó és századutó – hagyomány és hangulat „A „századvég” puszta kronológiai műszóból világhangulat lett.”[1] (Szerb Antal) A fin de siècle-t, a 19. és
Keresztapám Másfél órám van a csatlakozásig. Természetesen vonatról és állomásról lesz szó, eleinte. A helyszín Szerencs pályaudvara, pontosabban a hozzá nagyon közel eső