amiről hallgatni kell   másnapos kerítések támaszkodnak a hajnali derengéshez a hó elolvad s alatta fölsejlenek az árulkodó keréknyomok foglyok maradunk a bokrok ágain s

kivétel   azt hittem folytatásod leszek s hogy maradunk kivételek de képtelenség téged megtartani cigarettád illékony füstje körbeússza a mélyrétegek kristályhibáit nyűgösen nyikkan a szék

következmények nélkül nem lehet törlésre ítéltek minket az istenek maradunk szimpla kartoték-adat időnek s mosolynak üzenünk hadat mocsokkal dobálnak majd – attól félek s hogy

terheinktől szabadulva zuhanunk – elgázolt csillagok – mélyből a mélybe * mindegy már hogy öklöd ütésre vagy imára kulcsolod peregnek a kialkudott percek s ha