azt mondod hajlongnak előttünk a mezők azt mondom fújja őket a szél, nézed a tájat az ablakon át nézem az ablaküveget – eddig sem eszme

déli morajlás   miután fölhoztam a gyönyörű kagylót hogy megmutassam és már láttam magam amint futok feléd a parton kezemben az igazi gyönggyel hirtelen megvágott

alkalmazkodás gurul émelyeg a világ a gombolyag kuszán fonódnak szálai az ingoványos végtelenbe s csak véletlen ha azt hinnéd hogy rímelnek egymásra vagy hogy gondtalanok