déli morajlás
miután fölhoztam a gyönyörű kagylót
hogy megmutassam
és már láttam magam amint futok
feléd a parton
kezemben az igazi gyönggyel
hirtelen megvágott a szaga, éle megcsapta az ujjam
vér serkent a habokba
továbbra is magam maradtam
csak komplikáltuk
egymást hiába mert a magány
mindvégig a talpam alatt
maradt nem is mozdult feléd
lényegtelenül
fáink egyre vázlatosabbak
az októberi véres forradalmak
elhulltak észrevétlenül
jómagam is egyre soványabb
szűkebb az égbolt nyitvatartása
fehér betűk ezek sötét ruhába´
mindennek csak vézna váza
de te nem vagy látható