a te tengered szoknyád zsebében gyűlnek apró ajándékai boldogan mutatod tenyeredben az újabb kupacot a homokban keskeny fehér sáv végig a part mentén hordja neked

azt mondják     álmait reggelre elfelejti arca szúrós a jéghideg víz alatt érdes libabőrt nyirkos ruhákba kávé és cigaretta szaga a szövetek legmélyéig szivárog