a te tengered
szoknyád zsebében gyűlnek
apró ajándékai
boldogan mutatod
tenyeredben az újabb kupacot
a homokban keskeny fehér sáv
végig a part mentén
hordja neked fáradhatatlanul
talán szerelmesebb beléd mint én
felszállni készülő veréb
szemhéjad alatt az apró remegés
néha egész sokáig nézem
körülötted a feketeséget
egy karnyújtásnyira se
hogy ne legyek szomjas
mozdulatlanságom
egy pohár víz