Mondd el nekem estéid üregét, hol fülledten poshad a bánat, pattogva nő a borostás penész, mert nincs hol letenned ruhádat. Fejed alá követ kerítenél, terítve
Szellemi frontátvonuláskor, még inkább a korszakváltás kényszereinek szublimálásakor újra és újra rákérdeznek: minek kell tekinteni a költőt, mit kell várni tőle? A 19. század hamvas