Klasszikusok – kemény korokból Erdélyi János [Szabad Hangok] III.

Lapszám, szerző:

Adtál király, adtál leczkét nekünk;

Mi pártütők vagyunk, mi szót szegünk;

Az isten látja jól.

Keblünk szorul, végső bizalma fogy,

Nyerd vissza még, nyerd vissza valahogy

Szived tanácsiból.

 

Nyerd vissza még, mi nem toljuk reád,

Az a miénk, mit a szerencse ád,

A koczka vetve van.

Nem kell szivünk, nem kell bizalma sem,

Magadra löl hagyatva nemzetem,

Vészed napjaiban.

 

A fejdelem gyermekjátéki báb,

Melyet lök a játszó idébb odább;

És ing a korona.

Zsarátnokon áll a királyi szék,

Mivel polgári vérrel fösteték

A trónnak bársonya.

 

Im árulás lőn a hitágazat,

Már a király sem mondhat igazat,

S az eskü lelke guny.

A nép figyel, tünődve kérdezi:

Mi hát mi a törvényt védelmezi?

A mig reája un.

 

Oh honfitárs! hiába kérdezed,

Magad légy, ki magad védelmezed,

Karodra számolunk.

Minden vihart uszítnak bár reánk,

Miénk marad, szabad leszen hazánk,

Mi meg nem hódolunk.

 

1848

 

 

Rovatunk a szépirodalom mindenkori helyzetértékelő és programadó felelősségére fókuszál, történelmi idők példáival. A közlés forrása: Erdélyi János összes költeményei. Sajtó alá rendezte: T. Erdélyi Ilona, Ivancsics Evelin és Váradi Eszter. Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Piliscsaba, 2007. 299–300. o. Kiemelések az eredetiben.