A tanításon túl – a régebbi és a kortárs gyermekirodalom gyermekszemlélete A 19–20. század fordulójáig nagyrészt egyeduralkodó klasszikus gyermekirodalom legmeghatározóbb sajátossága a nevelő célzat volt,
Szécsi Margit írta le a következő hónapokban (2025. július 17-én) 100. születésnapjához érkező Nagy Lászlóról azt a gondolatot, még a Kádár-diktatúrában, hogy „A feltörekvő nép
Időkút Időkútba ereszkedünk, ha ezeknek a történelmi helyeinknek múltját, létét kutatjuk. Nándorfehérvár állhatna az élen, mert az ottani harangszó hetven évvel a nagy győzelem
Kendőbe kötve, szétharapva, a fák törzsére köpve, habba, tenger öblébe, kés fokára, a szürke égbolt homlokára, mert dalban ég, és dalban hallik, folyamként partokat morajlik,
XXVI. évf. 2. (102.) szám, 2026. nyár Klasszikusok kemény korokból Zas Lóránt: Szabadság Látótér Tusnády László: Harangszó és visszhang. Mohács, Buda, Szigetvár és Esztergom Jánosi Zoltán: