Zempléni Múzsa

Csák Gyöngyi versei

Szerző, lapszám:

A pad

Idejét a rámvárással tölti, így

fenntartom magányával együtt

a kopott pad tulajdonjogát,

néma tanúja búcsúzásaimnak:

a tehetetlen, telhetetlen élet

hogy lopakodik előttem tovább.

 

Még tér a tér

még tér a tér

elárvult padok között

szürke burrogás,

kenyérmorzsa remény

 

és szárnyverdesés-zene –

összeszorul idebenn

nélkülünk

múlik el, megint.

 

Tetszett a bejegyzésünk?

Megosztás itt: Facebook
Megosztás itt: Twitter
Megosztás itt: LinkedIn
Megosztás itt: Pinterest