Vesztésre állok
Az ösvény a szürkületbe tart. Nem
átadás, csak szembesülés a
tér véges formáival. A rét
szélein fodrozódó horizont szürke
agóniája ez. Amikor reggel a kávé
szűkre fogja az ébredést.
És elveszítem a térnyerést.
Tél
Az ágakra torlódott hideg
most a fákat festi meg.
Zúzmarás, szürkéskék ecsettel
pingál.
Fehérlik a hideg-jel
az álmosan nyújtózó tájon,
mint egy kontúr nélküli címer.
Mint terített jégtükrű vászon…