Farkas Gábor versei
Hibátlan csillag alatt fekszel A CF osztályon Oda útra vettem csak jegyet, de a mozgólépcsőn fölfelé – ahogy rám vetült a mennyezet
Hibátlan csillag alatt fekszel A CF osztályon Oda útra vettem csak jegyet, de a mozgólépcsőn fölfelé – ahogy rám vetült a mennyezet
Léthelyzet Állandósult viszonyrendszerekben a látvány téglalapjai. Kezem a zsebben, árnyékmátrixok, az elmerülést is hallani. Ösztönös reflexek hangolódnak a mindennapi ékeken, mint egy
A kárpátaljai magyarság mint kisebbség szenvedte el legtöbbször Trianon óta a különböző impériumváltásokat. Az 1920. június 4-től a békediktátum értelmében az akkori Csehszlovákiához csatolt Kárpátalját
Hajnalban A város hajnalban – vasbeton nyújtózó roppanása, görnyedt oszlopok égben fakadó, összeérő párhuzama. Rendezett köveken taposó csend. Terpeszben a hidak, az ismeretlen
Vesztésre állok Az ösvény a szürkületbe tart. Nem átadás, csak szembesülés a tér véges formáival. A rét szélein fodrozódó horizont szürke agóniája ez.
Vers-idő Harangzúgás ismétlődése – mikor a hangok összeérnek (mint a fiókákkal telt fészek). Újrakezdeni mégis – mégse –, és szonetté dermed az idő
Apokrif Aznap vörös köntösében jelent meg közönsége előtt, meghallgatta a vádakat, a gyilkolni vágyó nép hökkenéseire érvelt, bólogatott, majd megmosakodott. És harmadnapra véget ért a
Hány szerepe lehet egy embernek a saját életében – vagy másokéban? Mennyiben határozza meg ezeket a szerepeket a közösség és az egyén kapcsolata, az identitáskeresés