Apokrif
Aznap vörös köntösében
jelent meg közönsége előtt,
meghallgatta a vádakat,
a gyilkolni vágyó nép
hökkenéseire érvelt, bólogatott,
majd megmosakodott.
És harmadnapra véget ért a böjt,
mindenki várta, hogy testet ölt,
és beszédet mond az üres sír előtt.
(Vagy legalább elűzi a rómaiakat.)
Amivé
hívtál magadhoz
és én nem mentem
kezed nyújtottad
és én nem mentem
két karodból kihullajtott
korhadt fatörzs lettem
Stációk
két pohár lélegzet
egy egész üveg csendből
kapaszkodók nélkül
a szemvonal
elmosódó időtlenség
a feles poharak
részvéttelensége
létben rohadás
*
éjjel az összes villany égett
ilyen valóságos éjjelen
az áldozat zárja a filmet
és a gyilkosé a félelem
*
dárda a Testben
forró égető izzó dárda a Testben
feloldhatatlan lélegzet a Testben
*
„Akkor – magától – szűnik – a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.”
/Reményik Sándor/