A hagyomány szerint 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium diákanekdotáinak gyűjtése szervezett formában mintegy száz éve kezdődött. Megindulása és későbbi intenzitása szorosan összefüggött az öregdiák mozgalom intézményesülésével, illetve mindenkori érdekérvényesítő képességével. A mozgalom e tekintetben komoly kulturális értékmentő és értékteremtő missziót teljesített.
Az anekdotagyűjtés a Budapesten 1921. március 12-én 25 taggal megalakult Pataki Diákok Szövetsége (PDSZ) keretében indult. A jogi személyiség nélküli szervezet létrehozását Panka Károly és Tóth Endre öregdiákok kezdeményezték. A foglalkozását tekintve országgyűlési könyvtárigazgató Panka Károly és a szintén volt pataki diák Komáromi János író 1926. február 25-én felhívást fogalmaztak diákanekdoták beküldésére. A hírlapokban megjelent közlemény nyomán március 30-án beérkezett az első kézirat. A sikeres gyűjtés alapján októberben már az anekdotakötet előfizetési felhívását körözhették. A szerkesztés gyorsan lezárult, s 1926 decemberében napvilágot látott A pataki diákvilág anekdotakincse, I. kötet. Komáromi János közreműködésével szerkesztette Panka Károly, kiadja a Sárospataki Diákok Országos Szövetsége (sic!), Budapest, 1927.
Az A/5 formátumú, 272 oldalas kiadvány Radácsi György Régi pataki diákélet című 1906-os keltezésű bevezetőjével indul. Az anekdoták Comeniustól a 19. század második végéig terjednek, a beküldők között kiemelkedik id. Harsányi István, erőteljesen jelen van Emődy László, Makláry Pap Miklós és a kötet két szerkesztője. Megjelennek különféle csoportosítású diáknévsorok, s végezetül Zempléni Árpád írása a mendikásról. A kötet végén elhelyezték Komáromi János Pataki diákok című, 1925-ben megjelent regényének hirdetését, amely az első kifejezetten e tárgyú szépirodalmi mű volt.
Az anekdotagyűjtés folytatódott. Panka és Komáromi a II. kötet előkészületeiről már az 1926. októberi hírlevélben tájékoztatást adott. A szövegek ugyan lassabban érkeztek, de így is összegyűlt annyi, hogy 1928. május 12-én, a PDSZ társasvacsoráján felolvasást tarthattak az anyagból.
Ahogy közeledett a pataki kollégium alapításának 400. évfordulója (1931), úgy erősödött az öregdiák mozgalom aktivitása. Ennek csúcspontjaként Sárospatakon 1928. október 6-án megalakult a Pataki Diákok Országos Szövetsége (PADOSZ) mint alapszabállyal rendelkező, önállóan gazdálkodó szervezet. Az országos lefedettséget elősegítendő, másfél éven belül színre léptek a vidéki fiókegyesületek. Elsőként a budapesti PDSZ alakult át a szövetség Budapesti Egyesületévé (1929. november 8.), ezt követték az újonnan létrejövő debreceni (1930. február 3.), nyíregyházi (1930. június 14.) és miskolci (1930. június 19.) fiókok.
A szervezeti változások erősítették Panka és munkatársai törekvéseit, hiszen a megnövekedett mozgástér reális közelségbe hozta, hogy a második anekdotakötet a 400. éves évfordulóig elkészüljön. A budapesti fiókegyesület 1930. január 11-ei társasvacsoráján ismét az addig beérkezett kéziratokból rendeztek felolvasást, februárban pedig a szerkesztők közzétették az előfizetési felhívást. A kiadvány júliusban megjelent: A pataki diákvilág anekdotakincse, II. kötet. Komáromi János közreműködésével szerkesztette Panka Károly; kiadja a Pataki Diákok Országos Szövetsége Budapesti Egyesülete, Budapest, 1930. A korábbinál valamelyest vékonyabb, 232 oldalas kötet Gonda Béla diákemlékeivel kezdődik, majd következnek az anekdoták, immár főleg a 19. század második feléből. A beküldők között a legszorgalmasabb továbbra is Panka Károly volt. A kötet utolsó harmada eltért az előzőtől: a Diákélet című fejezetbe főként tényszerű összefoglalások, leírások kerültek.
Sajnos az első kötet eladási mutatói és a közelgő négyszáz éves évforduló alapján remélt piaci kereslet elmaradt a várakozástól. A második kötet kiadása komoly veszteséggel járt. Aligha tévedünk, ha ennek okát kisebb részben az említett tematikai változásban, nagyobb részben a világgazdasági válság begyűrűző hatásának tulajdonítjuk. Tény, hogy Panka Károly már a megjelenés hónapjában, július 7-én ismételt előfizetési felhívást tett közzé, emellett népszerűsítő sajtókampány indult. A Vén Diákok Lapja című országos periodika augusztus 1-jei száma szemelvényeket tett közzé a kötet anyagából, az 1931. március 15-ei lapszámban pedig könyvismertetés jelent meg.
A 400. alapítási évforduló gerincét az 1931. szeptember 30.-október 1-jei sárospataki programok jelentették, amelyeken mintegy 1400 meghívott vett részt, köztük legfelső szintű állami és egyházi vezetők. Az anekdotagyűjtés ezután átmenetileg abbamaradt, a PADOSZ Budapesti Egyesületében legalábbis 1935-ben merül fel a folytatás: a január 28-ai körlevélben egyebek mellett felhívást tettek közzé anekdoták beküldésére a III. kötethez. A közleményt 1936. december 22-én megismételték, s az 1937. május 5-ei tisztújító közgyűlésen Panka Károly tájékoztatást adott a III. kötet készültségi fokáról. Az év végi körlevél ismét tartalmazta a felhívást. Anekdoták ugyan érkeztek, de a kötet összeállítására az egyre feszültebb politikai helyzetben végül nem került sor. A PADOSZ tevékenysége fokozatosan elhalt, a szervezet 1943-ban befejezte működését.
A második világháború, de különösen a kommunista hatalomátvétel után a pataki öregdiák mozgalom szervezése politikai okokból lehetetlenné vált. A Sárospataki Református Kollégium oktatási egységei fokozatosan megszűntek vagy állami kezelésbe kerültek. A népfőiskola 1948-ban fejezte be működését. Az Angol Internátus 1949-ben fölvette Kossuth Lajos nevét, egy évre rá megszűnt, a könyvtárát átköltöztették a Nagykönyvtárba. Ugyancsak 1950-ben került sor a tanítóképző államosítására. A következő évben bezárt a teológiai akadémia. Végül a gimnáziumot és diákotthonait is elvették: az iskola 1952. augusztus 1-jétől állami Rákóczi Gimnáziumként működött tovább. Az egykori Kollégiumból csak a Nagykönyvtár maradt meg egyházi intézményként, s tudományos gyűjteményként őrizte a jogfolytonosságot. Ez érthetően megtörte az öregdiákok lendületét.
A mozgalom újraindulására az 1956 utáni konszolidáció enyhülő politikai klímája adott lehetőséget. A Pataki Diákok Baráti Társasága Miskolci Csoportja Palumby Gyula vezetésével 1959-től kezdve folyamatosan működött. 1960 júniusában Harsányi István kezdeményezésére találkoztak a fővárosi illetőségű öregdiákok a budapesti Rózsadomb Étteremben, s informálisan megalakult a Sárospataki Diákok Budapesti Baráti Társasága. 1963 júniusában Sárospatakon hat évfolyam közös találkozóján létrehozták a Pataki Diákok Baráti Társaságát. 1963 decemberében Horkay László vezetésével megalakult a Sárospataki Öregdiákok Debreceni Baráti Köre. Ezzel szinte visszaállt a PADOSZ harmincas évekbeli országos szervezettsége. Az anekdotagyűjtéshez a Sárospataki székhelyű Pataki Diákok Baráti Társasága tette meg az első lépést: 1964-ben a pataki anekdotakincs III. kötetére 2000 Ft-ot különítettek el.
A tényleges gyűjtőmunka a hetvenes években bontakozott ki. 1970 áprilisában a Rákóczi Gimnáziumban megindul a Sárospataki Krónika című diáklap, amelyben az 1981-es megszűnésig folyamatosan helyet kaptak anekdoták. Hubay Barna és Tukacs Béla szervezésében a Budapesti Baráti Kör 1975. március 21-én anekdota-estet tartott az 1930–1950 közötti évtizedekből. A második anekdota-estre 1976. május 28-án, a harmadikra 1977. május 27-én, a negyedikre 1978. május 26-án került sor. Az időközi hírlevelekben folyamatosan kérték a beküldést. A Debreceni Baráti Kör 1970 márciusában és 1975 májusában tartott hasonló programot.
A gyűjtés motorja Harsányi István volt, aki 1978 januárjában közzétette a III. kötet előfizetési felhívását. Azonban bármennyire igyekezett is, a kiadvány megjelenését nem sikerült tető alá hoznia. Ebben – eltérő súllyal – egyaránt szerepet játszottak kultúrpolitikai, finanszírozási és kiadástechnikai okok. A téma mindazonáltal nem került le a napirendről: a Debreceni Baráti Kör 1980 májusában, a miskolci 1986 februárjában rendezett anekdota-estet.
Az áttörést 1989-ben a politikai rendszerváltozás és a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány (SRKA) mint civil szervezet megalakulása jelentette. Az öregdiákok (újabb anekdota-estek Budapesten 1992 decemberében, Debrecenben 1994 októberében) kitartásán felbuzdulva az SRKA kuratóriuma 1995. december 16-án támogatásáról biztosította a III. kötet megjelentetését, 1996. február 17-én pedig megerősítette a különböző diákgenerációkat képviselő szerkesztőbizottságot. A kiadást a pataki diákok 1996. június 27–30-ai világtalálkozójára időzítették: A pataki diákvilág anekdotakincse, III. kötet. Harsányi István gyűjtése alapján, Fekete Gyula közreműködésével. Szerkesztők: Benke István, Bolvári-Takács Gábor, Egey Tibor, Király Zoltán, Lázár Oszkár, Szabó Csaba. Nyelvi lektorálás, nyomdai előkészítés, tördelés: Lázár Oszkár. Kiadja a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány, Sárospatak, 1996. A 242 oldalas kiadvány – a címnegyedében jelzettekkel összhangban – Harsányi István korábbi gyűjtésén alapult, így anyagát nagyobb részben a 20. század első felének diákélete, kisebb részben az államosított gimnázium első éveinek időszaka képezte. A szerkesztőségi bevezető és Egey Tibor írása után a kötet nyitányát Fekete Gyula Örök szeptember című novellája jelentette, a szerző Bodrog-parti szerelmeink című regényéből (Komáromi János után ez a második pataki diákregény). A szerkesztők ügyeltek arra, hogy az anekdoták minél jobban közelítsenek a műfaj formai jellemzőihez: rövid terjedelem, párbeszédes leírás, csattanó.
A kötet sikerét megelőlegezve az Alapítvány kuratóriuma 1996. május 4-én meghosszabbította a szerkesztőbizottság megbízását a IV. kötet előkészítésére. A III. kötet végén közzétett felhívásban ennek megjelenését 1997-re prognosztizálták. Bármennyire jelentős volt is a felbuzdulás, az új kézirat csak öt év múlva állt össze. A sajtó alá rendezésben Király Zoltán vállalt meghatározó szerepet. A IV. kötet anyagából a Sárospataki Diákok Budapesti Egyesülete 2001 januárjában tartott bemutatót, a miskolciak októberben. A kötet költségeit továbbra is az Alapítvány fedezte, a kiadást azonban az 1996. november 30-án újjáalakult Pataki Diákok Szövetsége (PADISZ) vállalta magára. A Szövetség 2001. december 14-én Sárospatakon megrendezte az I. Pataki Diákok Emléknapját, ennek keretében került sor a IV. kötet sajtóbemutatójára: A pataki diákvilág anekdotakincse, IV. kötet. Feldolgozta és sajtó alá rendezte Király Zoltán. Szerkesztők: Benke István, Bolvári-Takács Gábor, Egey Tibor, Király Zoltán, Lázár Oszkár, Szabó Csaba. Nyelvi lektorálás, lábjegyzetek, nyomdai előkészítés, tördelés: Lázár Oszkár. Kiadja a Pataki Diákok Szövetsége, Sárospatak, 2001. Az eddigiekhez hasonló formátumú és terjedelmű – ezúttal 260 oldalas – kiadvány szerkezete követte az előző kötetét. Az anekdoták többsége immár az 1940-es évektől a 80-as évek végéig terjedő időszakot idézte föl, s a gimnázium mellett erőteljesen megjelent a tanítóképző. A kötet végén – szokás szerint – felhívták a figyelmet, hogy a gyűjtés tovább folytatódik. A szerkesztőbizottság az 1990 után érettségizett Nagy Szabolccsal bővült.
A munkát koordináló Király Zoltán 2009 áprilisában jelezte az SRKA kuratóriumának, hogy az V. kötet anyaga összeállt. Az Alapítvány ismét vállalta a kiadást, megkezdődhetett a sajtó alá rendezés, majd a nyomdai előkészítés körültekintő munkája. A szerkesztésben oroszlánrészt vállaló Király Zoltán a kötet megjelenését nem érhette meg, 2011. április 4-én elhunyt. A kiadványt szerkesztőtársai az ő emlékének ajánlották: A pataki diákvilág anekdotakincse, V. kötet. Sajtó alá rendezte és feldolgozta: Király Zoltán†. Szerkesztők: Benke István, Bolvári-Takács Gábor, Egey Tibor, Király Zoltán†, Lázár Oszkár, Nagy Szabolcs, Szabó Csaba. Nyelvi lektorálás, lábjegyzetek, nyomdai előkészítés, tördelés: Lázár Oszkár. Kiadja a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány, Sárospatak, 2012. Az öt közül legterjedelmesebb, 292 oldalas opusz anekdotái között immár 21. századi történetek is megjelentek. A bevezetőben megtaláljuk a műfaj Király Zoltán által leírt meghatározását: „az anekdota rövid, személyhez, időhöz és helyhez kötött hiteles, egyes emberekre, társadalmi csoportokra, kisebb-nagyobb közösségekre, a kor társadalmi viszonyaira is jellemző, gunyoros, komikus, jóízű elődásban megfogalmazott, rendszerint több-kevesebb humorral színezett, csattanós történet.”
A széria, egy évtizedes szünet után, idén folytatódik: A pataki diákvilág anekdotakincse, VI. kötet. A sorozatot szerkeszti: Bolvári-Takács Gábor és Ugrai János. Sajtó alá rendezte: Bolvári-Takács Gábor. Kiadja a Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 2023. A kötet alapját Galgóczy Gyula (1887–1966) diákemlékei képezik. Keletkezésük körülményeit Szüle Tamás, a szerző unokája, bevezetőjében összefoglalta; a kézirat általa jutott el a szerkesztőkhöz. A szinte nyomdakészen megfogalmazott szöveg nemcsak pontos kifejezésmódja és stilisztikai egységessége miatt kuriózum. Ilyen terjedelmű (harminc fejezet!) összefüggő, a teljes diákidőszakot átfogó memoárral eddig nem találkoztunk. Galgóczy az 1897/98. tanév elejétől (gimnázium, I. évf.) az 1905/06. tanév végéig (teológia, I. évf.) járt Patakra. Írásából a századforduló iskolája a maga valóságában tárul elénk, tanári szigorával és belső diákviszonyaival, hallatlanul erős önkormányzatiságával és politikai-közéleti affinitásával, és persze csínytevésre mindig kész diákjaival. A kötet második részében „Pataki diákemlékek a 20. századi szépirodalomban” címmel Dobos László, Gulyás István, Koncsol László, Lőrinczy György, Mács József és Móricz Zsigmond írásai olvashatók, szerzőik pataki diákéveinek időrendi sorrendjében. A válogatás során a szerkesztők arra törekedtek, hogy átfogják a 19. század második felétől a 20. század közepéig terjedő időszakot, s legyen köztük gimnáziumi és tanítóképzős emlék egyaránt. Az olvasó különféle műfajokkal találkozhat: lírai esszé és anekdotikus novella, memoár és önéletrajzi elemekkel vegyített kispróza, hallomásból leírt és személyesen átélt történetek.
A szerkesztők szándéka a sorozat immár rendszeres időközönként történő folytatása – amelyhez nélkülözhetetlen a pataki öregdiákok és tanárok közreműködése. Sárospatak neveltjei és pedagógusai joggal vallják, hogy élni és alkotni csak „hittel és humorral” érdemes.