nyugtalanul álltunk az előtérben,
taszító együttlét ékelődött közénk,
érzed ezt a hideget?, kérdeztem
a templom homályánál remegve,
mire összekoccant egybeérő részünk
és megérezte szavakról lepattanó
illatom, ott volt velünk a nincsben,
abban a nagyon hidegben, lépésekkel
közelebb jártunk a megnyugtató
elszakadáshoz, és végre jelenbe ért
a távol, mikor magunkra nyitottuk
utoljára a szentély ajtaját, akkor
először léptünk ki közösen a rohanás
felszálazó birodalmából, össze-
kulcsolt kezünkben megalvadtak
az erek, hisz körvonalazódott,
hogy fogom elengedni végleg
az idegenre lilult ujjperceket