Barcsai László: a távolság, Illatod

Lapszám, szerző:

a távolság

 

 

könnyes szemekkel növekszik

gyermekcsont fájdalmában

éjidő változáskor finoman elsőnek

észbe szökkenve jelentkezik.

 

ereszkedik majd hamar a lábba

váltva csókot, ölelést kezdetétől elered

kényelmes cipőben az úton.

 

kevésfényű fülkében figyelve, mozogva, ülve teszi az utolsó

szakaszokat szokott útvonalakon jutva el végéig.

 

csökken is.

 

szorongva tétován,

pontatlanul mindvégig;

kihányt anyatej szagban,

mint minap érződött egyébként.

 

 

Illatod

 

legalább, bátortalanul ugyan,

de velem tartott.

Hogy lemossa, nekirugaszkodott

a napok óta tétova eső, ám

friss ruhával fedtem tapadáspontjait.

Így is, itt meg ott áthatoltak a cseppek;

nem volt vészes, mire fölvittem magamhoz.

 

Ekképp menekült légi kísérőm meg.

Rövid története: érlelődött bőrödön,

simogatódott enyémre,

lettem másodlagos hordozója,

egy filmet néztünk, velem aludt,

gyanítottam, eltűnik reggelre.