Ágaiktól magasabban
Vacogva hatolsz át
talaj menti felhőfoszlányokon.
Ütemesen,-
macskatejszagúak.
Nyálkás- víz-cseppek
borítják a kinnfelejtett holmikat.
Rájuk leltünk,
használni kezdtük őket.
(Kiástuk a homokból).
Mindez már,
észlelhetetlen:
a betonpanelek kilences, tízes szintjein.
A fáktól, az ágaiktól magasabban.
Az avarban lelt
kék fémdoboz alá
rejted az elfüstölt dolgaidat.
Egy megcsonkított fatörzsre
telepedsz. Húsodat neki adod,
hogy újranőjön.
Kapillárisaidból a vér lassan
a feléledt szíjácsba szivárog.
Bőröd kéreggé forrad,
olvatag csontjaid
szilfává száradnak.
Ám a műanyagok testeden
megszakítják a folyamatot.
A rengetegből őz nyomokat
követve kerülsz ki.
A naplemente fagyott
rögökön menetelve ér.