Regina Katinaite-Lumpickiene
Akácos ház
virágzó akác
árnya
rezdül az éjben
mélyen
átöleli
ott azt a házat
melyben felcseperedtem
álmában
hajlott korú apám
ott egyezkedik
hosszan a mezőkkel
anyám is serényen
ott buzogott
örök élet forrásaként
míg kézben ki nem vitték
az örökké-
valóságba
Januári jelenés
Álmatlan éji vízióm:
kétségbeejtőn
sebzett farkas rí elhalón
fehérlő lejtőn.
Szél és hó csitul hajnaltájt,
a hím fülelget;
miért üvöltne – nem hall mást,
mint szörnyű csendet.
Tükröződés
visszatükröződik a hold
széthintett fényében az is
ami
csak lehetett volna
Asszonymágia
nem léphetek álmodba át
ha rajtad ott piheg a másik
gyöngéden ölelő karja
Regina Katinaite-Lumpickiene litván költőnő 1955-ben született. Három verseskötete látott napvilágot, fordításkötetei is megjelentek. Lírájára a nosztalgikus életérzés, a szerelem és tájszeretet jellemző.
Vytautas Kaziela
Mint meggyfaág
nem illik leskelődni tudom
mások ablakán át
mások életébe
de én irigység nélkül szemlélődöm
mint egy virágzón behajló meggyfaág
Ima
Imádkozik: Fennvaló adj
erőt, türelmet.
Asztalom esti pohara
ürömmel telt meg…
Magányos iszik így, de már
nem mámorosul.
Novemberi ágak közti ég
tisztul, józanul.
Nézed: derül. Reggel fagy lesz,
havatlan, kemény…
Mint szembe hullt murva, olyan
az álmatlan éj.
Mennyei
hajszála napsugár
két szeme fényes szél
most az az asszony már
régen a mennyben él
emléke sincsen csak
felhőkben fent a hó
virágzik fehéren
feledni volna jó
Egyedül
tiéd és az enyém
kettőnk élete
de sosem a miénk
Vytautas Kaziela litván költő 1955-ben született. Eddig nyolc verseskötete jelent meg, amelyekre az elégikus hangvétel jellemző, de nem áll távol tőle az irónia, önirónia sem.
(a verseket fordította: Cseh Károly)