Jürg Amann Tavaszi nap a télben Világló horizont. Velencei fényár. Hegyek egymásra tornyosult palotája. Alóla, előtte, dombok közt s tó fölött, csillámló ködcsíkok. Fel-alá lengő

2010 nyarán immár XXII. alkalommal rendezték meg a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. Ez alkalomból jutottam hozzá Darvay Nagy Adrienne munkájához, amelyet a rendezvény huszadik évfordulója

Nyárdelelő III. Dél a fürdőben   Jaj, Hunyadinknak! Vénasszonyhad harsogja túl a harangszót.  Létlelet   Temető füvén madártoll negatívja, szürke-fehéren.   Kánikula   Tűzliliomok –

Dobriša Cezarić: Szlavónia Kitárul meghitten szivemnek újra a régi Szlavónia.   Tücsök cirpel a kalászok közt: az aratás immár közel, s gabonánkba a barna hörcsög

A Mester Margarita nélkül. Az vagyok most. Az, aki végül Immár minden hidat felperzsel, S ajtajait zárja retesszel. Margarita nélkül a Mester, Aki álmaiban látja:

Ég szinü kék köd… Ég szinü kék köd. Hó ül a rónán, citromfényt sugaraz le a Hold. Édes a szívnek bánatos órán csöndben idézni az

Cinkék Hóban, kéklő ég alatt – a zöld még alig derengett –, Ösvényen vártuk: a nap milyen csodával lep meg. Csendült egy cinkecsapat szárnya ezüstlőn

Régi Nagypéntek Füstös ajtaja tenyérnyire tárva: piroslott-sárgállt a kemence szája, akár a beérett kukoricacső, s a megkent cipók – míg hömpölygött a hő – sütőlapáton

Ablaknyi tél Havatlan Szentesténk fehér idebent. Frissen mosott függönyünk vakít. Áldásra várva Kerek világunk négyszögesül. Angyal száll minden sarkára. Esti mise Orgonasípok mind a fényes

Regina Katinaite-Lumpickiene Akácos ház virágzó akác árnya rezdül az éjben mélyen átöleli ott azt a házat melyben felcseperedtem álmában hajlott korú apám ott egyezkedik hosszan