Cseh Károly versei

Lapszám, szerző:

Nyárdelelő III.

Dél a fürdőben

 

Jaj, Hunyadinknak!

Vénasszonyhad harsogja

túl a harangszót.

 Létlelet

 

Temető füvén

madártoll negatívja,

szürke-fehéren.

 

Kánikula

 

Tűzliliomok –

útszéli szép Zsuzsannák

tárulkoznak ki!

 

 Vaskor

 

Vaskor ez, Buson!

Bronzharang helyett üllőn

pilled a lepke.

 

 Falusi capricció

 

Télutói napok hosszú barna sokkja

múltán rügyet hegyez az orgona bokra,

s fütty és csivogás is metszegeti

már szögesdrótját a fénnyel teli,

karcos széleknek;

s hogy ijesztgetnek

feltámadással a temetőn

boltozódó vakond-kupolák!

Tétova még a hársfaág,

akárha ha lenge iránytű remegne:

vetésre mutasson vagy szőlőhegyre?,

mert itt is ott is távlatok nyílnak,

ahogy a borostás, gazba süllyedt

kertek alatt fel-felujjongva

füstből kifeslőn az első tüzek.

Csak a parasztok Krisztusát, a krumplit

temetik tompa kapa-pufogással,

míg zöldre fordítja márciusunk itt

lassan a lanyha időt,

s akkor a lombja kinőtt

tavasz lesz a faluban,

hogy este felé – a láz nem lohad –

elfelejt harangozni a harangozó,

és nem zárja le a nappalokat.

 

2008 Húsvétján

 

Borsodgeszt – 2008. július 17.

 

feldobog olykor halkan a holtak szíve

rezzen ezerlevelű orgona bokra

lüktető zöld még mindig zöld temetőnk itt

 

Mérleg

Tusnády Lászlónak

 

Mérleg a rozzant ágas a gémmel.

Merre billenjen? Még van-e tét?

Lefelé száraz kútmélybe kémlel.

Fölötte tátong az üres ég.

Ma is itt

  1.                           Gy.-nek

 

délszaki fényben hanyatt fekszik a föld is henyélve

böngészi a felhők hólyagos-sárga újságjait

hírük mindössze csupán egy mélyröptű fecskeraj itt

s lepkecikázás amely hóhatárt rajzol a kékre

zöld viz a gesztenyelomb ringnak már rajta a bóják

köztük evez be bogácsi nyarunk lassan a révbe

és vele együtt ez a mái örökkévalóság

 

  1.                               július 27.