Gyermekkedvvel játszani az
éj csepegő képeivel.
Lélegzetet visszafojtva
nyugodni. Majd marad néhány
elveszett óra morzsája
az asztal lapjára szórva.
Lettem végül keskeny résbe
gurult apró darab kenyér.
Elsiette a zápor is,
a felszínt karcolta csupán.
Nincs enyhülés. A szem sötét
ismeretére vár, csukott
héjak mögött üregében
gondolata durva foglár.
Reggel csupán kitépett lapok
peremére maradtam írva én.