Somoskői Beáta versei
Jegyzet az esőről Ahogy kopog. Nevét elhallgatva. Amikor megakad légcsőben a levegő, ha lábamnál érzem, sötétben eloson. Ikrek játszanak így egyedül.
Jegyzet az esőről Ahogy kopog. Nevét elhallgatva. Amikor megakad légcsőben a levegő, ha lábamnál érzem, sötétben eloson. Ikrek játszanak így egyedül.
Folyton költözünk. Olykor nem hagyjuk el a teret, mégis más helyre jutunk. Valamikor az idősíkok között vándorlunk, a múltba vagy a jövőbe vágyunk. Szeretni, vágyni,
Saját év Ez a rozsdásodó környék is elhagy. Kinek köszönhetnék? Amikor az utcán átment kedves, homályos arccal. Valahogy utáltam. Bűnös vagyok, mint minden jobbulni
Egy isten elmúlása Itt. Minden. Ezentúl. Ő Kék árnyéka volt és szúrós illata. Millió szemmel követte saját világát. Csendes is volt és fáradt. Sebzett
A Nem Ismerthez (1.) Kitalálsz vagy alkossalak újra? Nincs játék, mely felülmúlná: mondd a neved, tudom, ki vagy. Határtalan ez a képzet, mégis nehezen alakítható.
Gyermekkedvvel játszani az éj csepegő képeivel. Lélegzetet visszafojtva nyugodni. Majd marad néhány elveszett óra morzsája az asztal lapjára szórva. Lettem végül keskeny résbe gurult apró