Bakonyi Péter: Retró
A teraszról éppen a háborgó vízre látok: szép. Lehetnék lelkesebb is talán, de a Balaton nekem alapvetően egy hetvenhét kilométer hosszú kistenger – hatszáz négyzetméternyi
A teraszról éppen a háborgó vízre látok: szép. Lehetnék lelkesebb is talán, de a Balaton nekem alapvetően egy hetvenhét kilométer hosszú kistenger – hatszáz négyzetméternyi
A teraszról éppen a háborgó vízre látok: szép. Lehetnék lelkesebb is talán, de a Balaton nekem alapvetően egy hetvenhét kilométer hosszú kistenger – hatszáz négyzetméternyi
Lovasok Lovasok jönnek, a tar föld jelez: mint halk tükörszó, visszakopog… A söprő, gyors paták alatt éledez a száradt agyag, törött levél ropog…
A nagykapu előtt Éreztem, nem figyel rám a gyermek: szólítom, s csak bámul a felporzó útra, de ahogy lépegetünk az iskola felé, kezét önkéntelenül a
(NAL-nak) Öregnek nem jó temetőnél lakni. Nem azért, mert visszajárnak a holtak, nem babona vagy a halál közelsége miatt, hanem, mert
Bakonyi Péter Ünnep haván… Úgy áll őrt egy maréknyi elcsöndesült falu, Tél kötényéből hótengerbe szórt vályogsziget, mint ködkazalból előmeredő sziklakatonák, leszúrt szálkacsomók, megcsonkolt gyökerek, s
Hogy szakállától én is szúrósabb lettem, nem éreztem még akkor, évei érve alatt, hisz’ majd’ száz éves volt, mikor születtem. Egy tót nótával még adósom
Az OMEGA ciklusból: Ötös Ketteske Fej-Nyak Hatan – egy szűk, nem euklidészi térben: mint hibridek lét és nemlét között, mint messzi klónok, faltól falig fényes