Esszém bevezetésképpen tisztelettel emlékezem azokra a kollégákra, akikkel 1974-ben fiatal szakemberként éppen itt, Cigándon találkozhattam, s szerezhettem tőlük tapasztalatokat azokról a kérdésekről, amelyekről az azóta
A gyermekkultúra megjelenését – leválását a felnőttek által felnőtteknek készített s e művekből „ad usum delphini” preparált, javító szándékú „termékek” világáról – szinkronban látjuk a
Az alábbiakban személyes emlékeimet osztom meg az olvasóval. A véletlen hozta-e? Mindenesetre három különböző periódusban, különböző műhelyek, közösségek, mondhatni: nemzedékek nevében, társaságában végezhettem falukutatói munkát