azt mondják
álmait reggelre elfelejti
arca szúrós
a jéghideg víz alatt
érdes libabőrt
nyirkos ruhákba
kávé és cigaretta szaga
a szövetek legmélyéig
szivárog
rothadó fogaiból
amit megeszel
azt mondják
az vagy
idegen
anyag
éjjelente
éjjelente összekuporodik
egy metropolisz szívében
ropogtatja magányát
lábnyomai lassan utolérik
béna és üres
a történéseket csak elszenvedi
minden pillanattal
egyre jelentéktelenebb
sötét van
néma havazás