Koncz Sándor Kierkegaard-könyve (Kierkegaard és a világháború utáni teológia, 1938) valódi, saját lábán megálló, öntörvényű filozófiai opusz. Amikor be szeretnénk építeni a magyar filozófia folytonosságába,

Jelen tanulmány a posztmodern gondolkodásnak a szerző más tanulmányaiban már felvázolt fejlődéstörténeti felfogásával indít, amely szerint más, kevéssé jelentékeny indíttatások mellett a posztmodern elsősorban a

Az Osztrák-Magyar Monarchiának, mint államalakulatnak meglepően gazdag és változatos historiográfiája van. Ez – absztrakt feltételeket előfeltételezve – azért lehet meglepő, mert a későbbi politikai terek

Herder teljesítménye összehasonlíthatatlan (inkommenzurábilis), ebben a tekintetben szinte valószínűtlen is. Ennek határozott leszögezése nem erkölcsi kötelesség, de intellektuális szükségszerűség is. E teljesítmény egyszer bizonyára elkészülő

„Mi minden nőtt ki utólag reformációjából, jó és rossz, és ma minden mindenre körülbelül átszámítható –, ki lenne annyira naív, hogy ezek miatt a következmények