Vass Tibor: Bibinke és a bibliofil évelők
Bibinke és a bibliofil évelők Készecske A Nagy Bibin és a műlovarnőből „Ekvásztrien, vizitkártyáján ez áll a szakma-sorban.” (V. T.) Március, a
Bibinke és a bibliofil évelők Készecske A Nagy Bibin és a műlovarnőből „Ekvásztrien, vizitkártyáján ez áll a szakma-sorban.” (V. T.) Március, a
Ariadné Órák óta a gyaloglás, a Nyugati óráján megállt az idő. Próbáltam a szemeddel nézni, de ezt én is szépnek látom, nézőponttól függetlenül.
Prímszám Céltudatos gépek húznak talmi átlókat fölénk, felfedik előttünk az ég érhálózatát. A hídpillérek közti árkádok alatt levelek lepte, rozsdás hajótestek úsznak át,
Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy a szélharangot kiakasztják a nagy diófa legalsó ágára. A halkan csilingelő hangszer egész nyáron innen szemléli a kertet és lakóit.
méltóság minden nap újra összeraklak darabjaidból azt kérded így már minek élni nincs hihető válaszom nem tudok sírni de sose szokom meg hajnali
Egyszerű fénysáv Ha visszagondolok, mindig az jut eszembe, hogy késő ősszel, amikor a télre még semmi sem utalt, a szemben lévő épület kék
A busz dülöngélt a szerpentinen, az emberek arca ismerős volt. Kétoldalt erdő, dombok és újra erdő. Hirtelen előtűnt egy irtás, nem lehet régi, alapos munka,
Sanzon az égről szeretném ha minden villanyoszlop meghajolna és táncra kérne fel és én táncolnék velük ha te mondod míg az égből aznavour
1 őszülök fakulok olajfám lepergő hamuszín levelei lassúdan lágyan hullanak parázsló arcomra tekintetem sugarait a hegyoldal haragos-zöldje s a hűlő alkony kék-fekete felhőhada
Mondd ki pontatlanul, ha nem tudod pontosan körülírni, mondd, hogy nem látod jól az égi magasságokba vezető útvonalat, mondd ki, – szemed romlandó tested része,