Csák Gyöngyi versei
Beismerések Időnk gyomrából hiába szakad fel fényes, új virradat, a szétrebbentő ébredés sem segíthet már, hogy ne kívánjam újra tebenned magam.
A keresés eredménye:
Baranyi Gergely versei
Mozdulatleírás – Magába zár Megbeszélted vele, hogy nagyjából háromra ér oda a buszod a kassai úti Campushoz. Fekete felsőt vettél, hozzáillő fekete hosszú
Nyirán Ferenc versei
spontán már rendben van a szívem, te drága – volt, mikor így szólítottál –, bár nem gondolom, hogy aggódnál miattam újabban, ez is
Nyerges Gábor Ádám versei
Kevesebb szeretet Kevesebb szeretet kéne, tudom, hogy kevesebb, mindannyiótoknak, kivéve, amelyikőtöknek meg épp több. De abban persze, ezt is tudom, nem állapodhatunk meg,
Sándor Zsuzsa: Tények és érzelmek a fotóban. Szigeti Sándor kiállítása elé
A fotó és a fotózás Az ember manapság mindent meg akar figyelni, minden eseménynek tanúja kíván lenni – mindent látni akar. Ennek az igénynek a
Koncz Péter: Ökológiai lábnyomok és klímaváltozás
Bármerre is tekintünk, látjuk, érezzük és halljuk, hogy megváltoztattuk az ökológiai rendszerek működését. A természeti tájakat élelmiszer-termelő földekké, illetve energiaszolgáltató ipari területekké alakítottuk át. A
Bolvári-Takács Gábor: A Zempléni Múzsa arcai
Tizenöt év után külső és belső arculatot vált a Zempléni Múzsa. Nem mintha szükségszerű lenne: vannak folyóiratok, amelyek száz éven át őrzik eredeti alakjukat. Szándékunk
Misák Marianna: Zsarnay Lajos református püspök emlékezet
Százötven éve annak, hogy a jeles pataki diák, professzor, tiszáninneni főjegyző, majd püspök 1866-ban meghalt. „Magyar református Sionunk egyik éber őre elaludott…”[1] – című gyászbeszédével
Martinkó József: Harsányi István és a tehetségvédelem
Harsányi István (1908–2002) a 20. századi magyar tehetséggondozás legkiemelkedőbb művelője, tudós, publicista és tanár. Megélhette a rendszerváltást, és azt a reményt is, hogy eszméje, a
Kozma Tamás: Hogyan lettem szociológus?
A szociológiával battonyai tanár koromban találkoztam először. Nem előzmények nélkül persze. Tanítóképzős koromban – ami akkor (1953–57) még középiskolát jelentett – szédültem bele először a