Bakonyi Péter: Retró
A teraszról éppen a háborgó vízre látok: szép. Lehetnék lelkesebb is talán, de a Balaton nekem alapvetően egy hetvenhét kilométer hosszú kistenger – hatszáz négyzetméternyi
A teraszról éppen a háborgó vízre látok: szép. Lehetnék lelkesebb is talán, de a Balaton nekem alapvetően egy hetvenhét kilométer hosszú kistenger – hatszáz négyzetméternyi
Feléd lejt 1. Minden óra más időt mutat. Az ágy szélén ülsz. A tévé üres képernyőjét nézed. Vársz – hátha egyszer látod még. 2. Hajnalodik.
Lovasok Lovasok jönnek, a tar föld jelez: mint halk tükörszó, visszakopog… A söprő, gyors paták alatt éledez a száradt agyag, törött levél ropog…
Szappanvirág – a múzsa neme Nyárvégen a szappanvirág illata is fáj. Hogy is volt? Amikor télen, fűtetlen buszon utaztam hozzád? Mi lett volna,
Párnacsend komótosan szivárogtál be gondolatok és szavak közé egy levegővételnek nevezett semmibe hangod fehér zajjá vált rettentő nélküle a csend félek a pulzusom redukálni
Péntek Megint itt van, a fekete látomás, ijesztő az utcáról beszűrődő fényben, és mesteri pózban forgatja a tudatalattiba döfött kését nem vágyik vérre
Etet Apával megetetjük a teknősöket. Kínosan ügyel arra, hogy csak minden negyedik nap adjunk nekik enni, folyton attól fél, hogy egyszer csak kinövik
Talán a nevére nem emlékszem csak kislányos mosolya maradt meg talán meg sem ismerném már talán férjhez ment azóta gyerekei születtek talán elvált talán megözvegyült
Vázlat A nem szeretnek nincs miértje. Nincs kettőnkről érvényes mondat. Amit tudok, töröltem, korrigáltam annyiszor, hogy a meggyötört papír átszakadt, s nem olvasható
Jegyzet az esőről Ahogy kopog. Nevét elhallgatva. Amikor megakad légcsőben a levegő, ha lábamnál érzem, sötétben eloson. Ikrek játszanak így egyedül.