Látóhatár
Olvassa el rovatunk legújabb, vagy böngésszen a régebbi tartalmak között
Lencsés Károly: Legyen fénye
A lezuhant nap fényében csillagok rejtőznek. Szétrobban idelenn egy pillanatra csend. Az orrodig se látsz aztán fellobban és bepöttyözi véres vánkosát az égnek hogy legyen
Bánfai Zsolt versei
Tejutakon A találkozás, mint egy villanykapcsoló. Mert a nyárfa-végen gyullad a szeptember – lugasok közt rózsa, rozsdapor lapul. Kő csak kövön marad, így
Boga Bálint versei
Karantén-szerelem. Súlyos fotelemben ülök e délutánon, érzem, elszivárog az idő. Lassan belovagol a kékesszürke alkony a nyitott ablakon. Négyzetének közepén az esthajnal- csillag villódzik,
Vasas Tamás versei
Gyónatlan évszakok szégyelltem, hogy nem tudok korcsolyázni nem tudom, miért mentem ki mégis aznap este tíz percet kértem tőled ennyi pont
Farkas Gábor versei
Hibátlan csillag alatt fekszel A CF osztályon Oda útra vettem csak jegyet, de a mozgólépcsőn fölfelé – ahogy rám vetült a mennyezet
Pauljucsák Péter versei
Fauve Organikus, megrágott a város, mintha ismeretlen roncsolás transzformálta volna. Széttépett színek mindenhol. Nem tudom, mi köpte ki magából az estét, de le kell,