Kopasz Gáborné: Hagyományőrzés és tehetséggondozás Cigándon
Cigánd szellemi, kulturális és gasztronómiai öröksége Cigánd a Bodrogköz egyetlen városa, a cigándi járás központja. A település első írásos említése 1289-ből maradt fent. A
A keresés eredménye:
Kovács Zsolt: Címerekről és címertervezésről
„Szépséges jel pajzsodon” címmel reprezentatív szakkönyv látott napvilágot 2022-ben Miskolcon, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, valamint a történeti Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén vármegyék települési pecsétjeinek és
Lukács János: Búcsú Hámori Ferenctől
A gyászunk hozott itt ma össze bennünket – a kedves Feri barátunk elvesztése miatt érzett gyász. Ferit közel ötven éve ismertem meg a „csütörtöki társaság”
Műemléki és múzeumi tudósítások Sárospatakról, 1968–1970 (közzéteszi: Bolvári-Takács Gábor)
Bevezető Sárospatak az 1968. évi várossá nyilvánításakor sok tekintetben nem felelt meg a városi jogállás korabeli szabályozási feltételeinek. Az 1886-ban elveszített városi cím visszaszerzésében a
Nazim Hikmet: A függetlenség eposza
(fordította és a bevezetőt írta: Tusnády László) Műemléki és múzeumi tudósítások Sárospatakról, 1968–1970 (közzéteszi: Bolvári-Takács Gábor) Tusnády László: Atatürk századik éve. Bevezető egy nép újjászületésének eposzához
Koncz Péter: Klímabarát gyepgazdálkodás
A zempléni lankás legelőkön a lovak, kecskék, tehenek jóízűen legelészik a perjéket, csenkeszeket, de ugyanúgy megkóstolják a szegfűféléket és a színpompás harangvirágokat. Legalábbis addig, amíg
Koncz Gábor: Búcsú dr. Nagy Károlytól
Nagy Károly 2022. október 11-én megtért Teremtőjéhez. Az abaúji Szikszón született 1937. április 18-án, szülei egyetlen gyermekeként. Édesapja katolikus cipészmester, több segéddel és némi kis
Tusnády László: Az olasz Parnasszus vándora. Madarász Imre hatvanéves
május 1-jén született. Sokáig úgy tudtuk, hogy a költő, író és hadvezér Zrínyi Miklós is május első napján látta meg a napvilágot. Immáron kiderült, hogy
Bolvári-Takács Gábor: Harsányi István mellszobra előtt
Harsányi István szobrának avatására gyűltünk össze. Személyében a nagyhatású sárospataki gimnáziumi tanárt, a neves tehetséggondozót és gyermekpszichológust, a fáradhatatlan társadalmi és népfőiskolai szervezőt, a jövőbe
Szulovszky János: A képzőművész Hoppál Mihály
– Majd bemutatlak egy néprajzos barátomnak – ezzel nyugtázta 1985 augusztusában volt gimnáziumi rajz- és műalkotáselemzés tanárom, Velényi Rudolf[1] a beszámolómat, hogy felvettek a